Nem voltunk sokan, pont egy maroknyian. Családok kisgyerekekkel, egy-két feszengő kamasz, pár munka után becsatlakozó felnőtt, néhányan az idősebb korosztályból. 

Mégis nagyon méltón, nagyon szépen megünnepeltük, hogy összetartozunk. Legyen az magyar odahaza az Anyaországban, legyen magyar a Trianonban elcsatolt országrészekben, legyen a diaszpórában - Összetartozunk!

 

Trianon száz éves évfordulója elég időt adott a fájdalomnak, a csalódásnak, a kesergésnek, az igazság szőnyeg alá söprésének. Itt az ideje, hogy az önmarcangolás, önsajnálat és a sértettség helyett, most lépjünk. Bátran, merészen, összefogva, előre tekintve. 

Kell a múlt ismerete, kell az igazság kimondása, kell az önismeret - de kell a képesség a nyitásra is, a másik nézőpontjának, igazságának el- és megismerésére.

 

Ebben a szellemben emlékeztünk, szívünkben zúgtak a harangok, a gyertya lángja jelképezte az összefogás tüzét, s szólt a Himnusz is.